ERKÖLCSTAN:
Gondolom, az elmúlt napokban még többet voltál együtt családoddal, még jobban tudtatok figyelni egymásra.
Ma a legfontosabb közösségünkről, a CSALÁDRÓL fogunk egy kicsit együtt gondolkodni.
Hallgasd meg ezt a szép dalt!
Kik alkotják a családot?
Mekkora egy család?
Próbáld ki ezt a párosítós játékot! Ha elsőre nem sikerül, többször is próbálkozhatsz!
Nézzük! Mi kell egy család boldogságához?
Gyerekkorom egyik kedvence volt Bálint Ágnes:Szeleburdi család című könyve volt.
Olvasd el az alábbi részletet ebből a regényből!
Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta. Ezt a szót, hogy derülünk, a Radótól gyűjtöttem. Az ő papája nyelvész. A mamája meg színésznő, és otthon mindig szerepeket tanul. Ezért nálunk az osztályban Radónak van a leggazdagabb szókincse. De én már sokat loptam belőle.
Radó majdnem mindig hosszúnadrágban jár. Anyu Jenőnek hívja, apu meg hámozott gilisztának.
Radóval hosszasan tárgyaltunk arról, hogyan írjuk a naplót. Csak arról írjunk-e bele, ami igazából megtörtént, vagy olyat is írjunk bele – hogy érdekesebb legyen –, amiről csak olvastunk. És hogy csak a vasár- meg ünnepnapokról írjunk-e, amikor kirándulni szokott az ember, meg moziba menni. Végül is a Radó azt mondta, hogy a hétköznapok érdekesek igazán, mert abból látszik, milyen egy család élete. És én elsősorban a családomról akarok naplót írni.
Én is egyik tagja vagyok a családomnak. Életben sokkal szebb vagyok, mint rajzon, és életben nekem csupa piros csíkos ingem van, a Ferinek meg kék csíkos, hogy meg lehessen különböztetni, de a bátyám, a Feri nem adta ide a négyszínű golyóstollát, pedig kértem tőle. Az én golyósommal meg csak fekete csíkos inget lehet rajzolni.
A Feri életben nagyobb, mint én. Mérgemben rajzoltam kisebbre, amiért olyan irigy.
A szüleim is szebbek, mint ahogy lerajzoltam őket, de különben ilyenek, mikor sétálni mennek a húgunkkal.
Elölről egészen olyanok, mint más gyerekeknek a szülei. Oldalról már nem olyanok, mert oldalról látszik Barika is.
Barika a kis húgom játéka, anyu varrta neki, mikor én még másodikba jártam. Valami régi báránybőr bundának a gallérjából varrta. Anyu nagyon szeret játék állatokat varrni, csak sohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már új korában roggyant volt a lába, és nem látszott rajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, a Picurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálni Barika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mint egy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza maga után, a szőrébe beleakad minden villamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor be akarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nem engedi. Így hát csak kiporolják, és következő vasárnap megint mennek vele sétálni.
Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai.
Radó azt mondta, hogy az ilyen szülők sokat érnek.
Ma is vannak hasonló művek. Gondolj csak az Egy ropi naplója című sorozatra. (Ha van kedved, olvass ebből a sorozatból is!)
FELADATOD:
Füzetedben fogalmazz meg néhány gondolatot arról, mi a család! Mitől jó a Te családod? (min. 4 mondat)
Kérlek, küld el a szirmocskák@gmail.com-ra április 21-ig. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése